Egy lépés (lépés), egy hang (egy hang)
Egy arc (arc), ami a tiedre hasonlít.
Egy tükör, egy kép, más a kérdés,
Hogy mit hiszel, hogy mit teszel?
Ha baj van, hogy elbújsz a zajban,
Hogy eltűnsz újra.

Miután megleltelek, oly szomorú az arcod,
De nem felejtelek el!
Jó!

Félned nem kell, nem felejtelek el,
Ha menned kell, akkor sem engedlek el.
Ne is kérdezd, mert a válasz ebben lesz,
Neked én kellek, nekem te kellesz!

//Állj meg! fordulj vissza!
Szánj rám egy percet!
A tegnapból csináljunk jelent.
Kinek szólsz? (miért nézel így)
Miért nézel így rám?
Kinek szólsz? (miért nézel így)
Miért nézel így rám? //

Miért nem jösz? (jössz...) Mire vársz? (mire vársz?)
Miért csak állsz? (mért csak állsz?)
Miért várod hogy lemenjen a nap?
Miért nem jösz? Mondd, miért kell más?
Miért kell így? Miért egy szó?
Mondd, miért egy kép?
Miért változtat meg, hogyha kérhetném?
Az álmokat tedd fel az életért.
Mondd, hogy érted! Mondd hogy számít még!
Tőlem bármit kérsz, azt megkapod!
Nem felejtem el azt az egy napot,
Amikor minden jó, amikor minden szép.
Bármikor visszamennék.
Jó!

Félned nem kell, nem felejtelek el,
Ha menned kell, akkor sem engedlek el.
Ne is kérdezd, mert a válasz ebben lesz,
Neked én kellek, nekem te kellesz!

//Állj meg! ... //

Mi lenne veled nélkülem?
Mi lenne velem nélküled?
Ha minden nap így telne,
Testem minden reggel melletted ébredne.
Így kelne minden életre,
Ami pillanatra szólt az most évekre.
Mélyen behatol minden rétegbe,
Te vagy az ellenszer a méregre.
Szívembe loptalak, nem dobtalak,
Nem koptattalak, én fényeztelek,
Élveztelek, értékeltelek,
Nem szégyeltelek,
Veled élek még lehet.
Kitöltesz minden életteret.
Kérlek így törlessz le minden élet jelet!
Az, hogy kitől lesz meg az életkedved,
De örökké szenvedsz ha elvesztetted!

// Állj meg! ...//