- 2 days ago
Az Útközben elmeséled _ Csavargások Svábyval egy road movie elemekkel tűzdelt talkshow, amely nemcsak Magyarország tájaira kalauzolja el nézőit, de rengeteg izgalmat is tartogat: Sváby András és meghívott sztárvendége a modern technikát hátrahagyva lakóautóba ül, és egy kétnapos utazásra indulnak, ahol a kalandok mellett a baráti beszélgetéseké lesz a főszerep. A műsorvezető olyan helyekre viszi útitársait, amelyek fontos szerepet játszottak az életükben, de feladatokat is kapnak, amik kimozdítják őket a komfortzónájukból. Az estét a lakókocsiban és sátorban töltik, a vacsoráról pedig Sváby András gondoskodik. Gyönyörű tájak, őszinte pillanatok, kihívások, tábortűz, főzés, lakóautó, semmi kütyü _ ezzel várja a nézőket az Útközben elmeséled, a vendégek pedig Alföldi Róbert, Geszti Péter, Falusi Mariann, Kajdi Csaba Cyla, Lakatos László, Rubint Réka, Szabó Győző és Szilágyi Liliána lesznek
Category
🏖
TravelTranscript
00:00Nagyon komoly túra vár ránk önben.
00:03Tényleg?
00:09Olyan jók az ilyet találkozások.
00:13Valahogy úgy alakult az élet, hogy nagyon régóta egyedül élek.
00:22Azért vannak kérdéseim.
00:27Ne! Na itt?
00:31Gyerekkorom óta nem voltam.
00:35Iszonyúan féltem egyedül lenni.
00:38A társaid elvesztési az egyik egy volt szerelmet volt, egy másik pedig egy nagyon közeli barátod.
00:47Igen.
00:58Gyönyörű nő és tehetséges színésznő.
01:01Sokat láthatjuk a színpadon vagy sorozatokban, hiszen a munkája a szenvedélye.
01:06De milyen is ő valójában?
01:08Kíváncsi vagyok, hogy mit gondol magáról és a világról és persze arra is, hogy hol tart most az élete és
01:14honnan nyeri az energiát, amitől képes újra és újra megújulni.
01:19Ezeket a kérdéseket biztosan fel fogom tenni úti társamnak, Pokorni Lia színésznőnek, akit hamarosan felveszek.
01:27Ott van Lia!
01:42Szervusz!
01:46Elnézett, akkora dugó volt a városban, készen egy kicsit.
01:49Minden a fejteteje van, és nyárnak kéne lenni, a karcsika gyere, bemutathat téged.
01:54Szia!
01:56Szervusz!
01:57Szervusz!
01:58Pihára!
01:58A műsor elválaszthatatlan és talán a legfontosabb része.
02:03Segítek bepakolni, megmutatom neked az autót.
02:07Ez egy ilyen ötcsillagos lakóautó.
02:10Minden van benne, amit el tudsz képzelni.
02:12Kacika, gyere be a helyedől.
02:14Kacikát megbekötjük.
02:16Kötjük, őt be lehet kötni.
02:19Úristen!
02:20Úristen!
02:23Azt a mindenit!
02:26Úristen!
02:27Van konyha, fürdőszóva, zulanyzó, vécé, hálósz.
02:32Az a te hálószobád.
02:34Különben, hogyha én azt mondjuk, kitaláljuk,
02:36de lehet, hogy egy sátorban leszek, de ezt le lehet engedni.
02:39Itt van egy ilyen emeletes ágyszerűség.
02:41Tehát itt lehet szeparáltan is aludni.
02:45Tényleg!
02:46És ezt felteszem egy előre ide.
02:49Jó, köszönöm.
02:51Köszönöm, de édes vagy.
02:53Ennek a műsornak egy fontos elementuma az,
02:57hogy elveszom a telefonodat.
03:01Igen, ez igaz.
03:02Kikapcsolhatod le, ha akíthatod, ahogy szeretnéd.
03:05És szolidáris vagyok veled,
03:07mert a sajátomat is elpakolom.
03:08Ó, de jó.
03:12Van egy ilyen titkos, ilyen üzemi terület.
03:14Egy életre.
03:16Ott hagyjuk.
03:17Igen, két napra.
03:18Rindultunk?
03:19Igen.
03:19Biztos?
03:20Igen.
03:21Igen.
03:22Igen.
03:22Kacsi, ott varasz.
03:23Lépcsed felrántunk.
03:26Na jó, köszönöm.
03:28Jaj.
03:34Itt a vége.
03:36Köszönöm.
03:37És akkor?
03:38Lehet.
03:39Veltünk.
03:40Nagyon komoly túra vár ránk különben.
03:43Tényleg?
03:43Igen.
03:46Igen.
03:48És annak örülök, hogy szerintem fogalma sincs, hogy hova megyük.
03:56Fogalmam sincs.
03:57Hát fogalmam sincs.
03:58És egyébként én imádom a kalandokat.
04:01Nagyon szeretek.
04:07Azonnal meg is van az első közös pont, már ami a kalandokat illeti.
04:11Az izgulást amúgy megértem, ugyanis terveim szerint lesznek nagy mélységek és magasságok.
04:17Azt pedig remélem, hogy Lia úgy fog visszaemlékezni a közös utunkra, mint életen lakó autózására.
04:25Azért örülök neki nagyon, hogy mi most együtt vagyunk, mert ismerjük egymás, hiszen voltunk már együtt egy társaságban.
04:33Igen.
04:34De nem dolgoztunk meg együtt, meg nem volt időnk, meg nem volt lehetőségünk megismerni egymást.
04:39Beszélgetni egymással.
04:40Meg beszélgetni egymással.
04:42Tehát én fölkészültem pokorni Liából, és amit én most megpróbálok teljesen elfelejteni.
04:50Mesély.
04:52Mit hallottam?
04:53Egy csomó minden.
04:55Például tudod mi az, ami a legjobban meglepett? Az az, hogy te Aurélia vagy.
05:00Igen. Ez meglepett?
05:02Ez meglepett, mert valahogy nekem a Lia névhez valamiért a Cornélia kapcsolódik.
05:09Azt tudod, hogy hogy lettél ez?
05:10Persze. Úgy láttam ezt, hogy az apukám Aurélia.
05:13Jó.
05:14Az anyukám Cornélia.
05:17És az anyukát Cornélia?
05:18Az öcsém Cornél?
05:20Hát akkor végül is egy kaptak.
05:23Igen.
05:24Adottak a nevek.
05:25Igen.
05:25Ez, hogy Pokorni Aurélia.
05:28Ezzel a névben.
05:29Olyan.
05:30Úgy.
05:30Van egy dallama, nem? Tök jó kis név ez.
05:34Van, van.
05:34De annyira kiskoromtól Lia vagyok, hogy ezt használom inkább.
05:40Rengeteget olvastam róla az a nagy döntéseidről, sőt, amit nem tudom, hogy tudsz-e, de én elmentem megnézni a darabodat
05:48is.
05:48Igen.
05:49Igen.
05:50Tökéletes boldogság.
05:52Majdnem tökéletes.
05:53Majdnem tökéletes.
05:53Majdnem tökéletes.
05:54Az nagyon fontos a majdnem.
05:56Igen.
05:56Tökéletes boldogság receptjét.
05:58Ott beültem a 24. sorba, és végig elvesztem az előadást.
06:04Tényleg?
06:05Aha.
06:06És pont tegnap, amikor megpróbáltam felidézni, hogy mi az, ami nekem a legfontosabb volt, akkor tudod, mint gondolkodtam el?
06:12Aha.
06:12Te találkoztál már életedben boldog emberrel?
06:16Kezdjük már ott, hogy mi az, hogy boldogság szerinted például?
06:21Szerintem a boldogságnak nagyon sok eleme van.
06:24Én azt láttam, és én találkoztam olyan emberekkel, akik gazdagok voltak, szépek voltak, fantasztikus családjuk volt, csodálatos gyerekek, egészség, kis
06:35sportoltság, és mégis boldogtalanok.
06:38Na igen, mert amiket felsoroltál, nekem azok mind külsőségek.
06:43Nagyon sokáig ugyanazt gondoltam, ha majd lesz ez, meg az, meg amaz az életemben, akkor majd...
06:50Én ezt mindig ilyen euforikus állapotnak gondoltam, hogy majd kicsattanok az örömtől, és minden a helyén van, és minden pont
07:00olyan, és olyan házam, és olyan párom, és olyan kocsim, és olyan munkám, és olyan...
07:06És képzeld el, hogy viszonylag sok vesztességélmény élt az életben, és érdekes, hogy ezeknek a vesztességélményeknek az alján, én az
07:19elengedésben találtam meg.
07:22A boldogságot?
07:23Igen. És tudod, hogy miért?
07:25És magyarázd el.
07:26Az elengedéshez egy másik dolog is köthető, és az az elfogadás. Tehát, hogy az életemben vannak dolgok, amikben nem dönthetek.
07:40Hogy mik történnek velem, abban nem dönthetek, viszont egy dologban dönthetek, hogy ezt elfogadom-e.
07:46Ez a béke számomra az, ami mint egy ilyen, mint egy ilyen finom lepel, az úgy valahogy folyamatosan ott van.
07:57Közben, bocsánat, rengeteget fogunk, nem lesz gond a beszélgetés. Úristen, már most oltattunk.
08:05De most tankolunk, jó? Meghozok neked kávét, vagy bármit. Kihez valamit?
08:10Lehet.
08:22Köszönöm!
08:24Köszönöm! Te le kérem szépen, jó?
08:29Vég más elég fog..
08:37Köszönöm!
08:38Megjöntj ki a kezdve!
08:40Kösz ker aynı helyezé!
08:47Hoztam kávét?
08:49Köszönöm szépen.
08:51Többet nem tankolunk és indulunk.
08:53Na most kibabráltam ezzel, megvagyok.
09:02Én nem gondoltam, hogy ilyen hamar beleberülünk itt a lélek buvárkodásba.
09:08És közben már rajta vagyunk az M3-nak a bevezető szakaszán.
09:13Hogyha azt mondom, hogy gyerekkori otthonod fele az egyik fontos helyszín, akkor merre iránytűznéd be?
09:22Még itt még mindig van két választás.
09:24Mert te rengeteg helyen gyerekeskedtél, nem?
09:27Mert sok helyen laktál.
09:28Igen. 60-ban születtem, aztán laktunk Salgótarjánban is és laktunk Mátraházan is.
09:36Még ez apukád miatt volt, mert ő egy másik helyen kapott állást, akkor mentetek.
09:42Igen.
09:43Szakács volt ugye a véresapád.
09:46És az, hogy az apukám nagyon könnyen, hát hogy mondjam, megsértődött egy-egy helyen.
09:52És akkor ő pakolt, akkor megyünk.
09:5430 után már nem számoltam, hogy hány helyen laktam.
09:57Azért ez egy furcsa helyzet, nem?
09:59Igen.
10:00Hogy az ember...
10:02És megint ilyen elengedés, nem elengedés, hogy...
10:05De neked azért egy csomószor el kellett engedni.
10:09Barátokat, osztálytársakat, osztályfőnököt, metálszerelmet.
10:12Az volt az érdekes, hogy én a gyászt és az elengedést kifejlesztettem, hogy elvégzem addig, amíg együtt vagyunk.
10:22Ó.
10:23Tehát amikor én megtudtam, hogy költözünk, akkor az volt, hogy elmondtam a barátaimnak, hogy hát figyeljetek, akkor nem fogunk egymással
10:30találkozni.
10:31És én elkezdtem magam leválasztani, és lélekben már a következő helyen vagyok.
10:37Tehát próbáltad elrendezni magadban ezt a helyzetetet, hogy te elválsz a legjobb barátnőttől.
10:43Igen.
10:44Igen.
10:44Tehát én, mikor már az új helyre kerültem, olyan volt, hogy gyakorlatilag teljesen magam mögött hagytam azt a régit, és
10:51csak arra koncentráltam, ami ott van.
10:53Mert valószínű, hogy nekem ez volt a túlélési technikám.
10:57De akkor is, hogyha volt egy srác, aki nagyon tetszett, vagy azt hittet, hogy szerelmes vagy vele, azt is el
11:01tudtad zárni.
11:02Igen.
11:03Tényleg? De érdekes.
11:04És egyébként az egész életemre jellemző, ha nem is az otthont, de minden mást.
11:10Szerintem minden évre kijut valami nagy elengedés, elengedés, elengedés, elengedés.
11:16De én te ebben most mindent beleveszel a szakításokat, a tragédiákat.
11:26Abszolút. Igen. Igen.
11:29Annyira belemelegettünk a beszélgetésbe és a mély témákba, hogy egészen elfeledkeztem arról, hogy hamarosan meg is érkezünk az első állomásunkra.
11:39Rengeteg kérdés maradt még benne, ezért a téma részemről még nincsen lezárva, úgyhogy egy megfelelő pillanatban majd visszatérek rá.
11:48Szerinted most így közeledünk valahova.
11:52Feltételezem, ha már lejöttünk az autópályáról, akkor a...
11:55Most a hármas úton megyünk.
11:57Akkor inkább a hatvan felé megyünk, gondolom én, mert azt sem tudom, hogy hol vagyunk.
12:02Olyan... Mikor voltam én itt Jézus Márjam? Húsz éve? Tehát, hogy fogalma vagy még több, harminc.
12:09Tehát, hogy meg nem mondom, hogy pontosan mennyire vagyunk most hatvantól, mert nem figyeltem.
12:15Szerencsére én igen.
12:16És azt is tudom, hogy egy olyan helyre viszem liát, ahol nagyon-nagyon régen nem járt,
12:21pedig gyerekként a sok költözés mellett ez jelentette számára a biztonságot és az állandóságot.
12:29Úristen! Úristen! Itt vagyunk hatvanban!
12:34Nem! Itt! Nem! Ezt most nem! Ezt most nem viszem el! Úristen!
12:41Most ezen gondolkodom...
12:42De valami, valami derenk, hogy hol vagyunk?
12:45Azon gondolkodom...
12:45Vagy pontosan tudod, hogy hol vagyunk?
12:47Ne, ne, ne! Várjál, hogyha itt volt. Valószínű, itt a piac volt régen.
12:52És itt bringáztunk ezeken az utcákon.
12:55Atya! Úristen! És arra volt a kisbolt!
12:59Nem hiszem el!
13:02Jesszus Mária!
13:05Most úgy emlékszem, hogy mi a tizenkettőben, hogy szerintem ez volt a nagymama kertje.
13:11De már nem hiszem, átépítették.
13:13Szerintem ez az a ház!
13:16Ez az?
13:17Én azt gondolom, igen!
13:18Igen! Igen! Mert ez egy ikerhá... Jézus Mária!
13:22Ez az?
13:23Igen!
13:28Na gyere, szálljunk ki!
13:30Csacsi!
13:38Ez nagyon kemény, ez nagyon kemény.
13:41És olyan érzésem van, mint ha az a bejárati kapu, az ugyanaz lenne.
13:45Szerintem az ugyanaz.
13:47Az egy régebbi darabnak tűnik.
13:50És itt, itt babáztunk.
13:52Még a babáimra is emlékszem.
13:55Jesszus Máriusz!
13:57Imádtam ebbe a szobában aludni.
14:01Kiren, hogyha becsengetnénk.
14:05Próbáljuk meg.
14:11Jaj, jó napot kíváncsi!
14:14Jaj, jó!
14:15Nem ismerszni!
14:16Nem!
14:17Nem!
14:18Ne csinálj!
14:20Mondd, mondd ki vagy!
14:22Na találd ki, nem mondtam meg!
14:25Ne csinálj!
14:25Ne csinálj!
14:26Te Lajoskának vagyok!
14:28De a felesége?
14:30Ne csinálj!
14:32És te?
14:35Húris!
14:35Te meg az a kis 14 éves!
14:37Én a kis Nia!
14:38Kis Nia!
14:39Ne csinálj!
14:40Gyere kis Nia!
14:42Igen!
14:44Úristen!
14:45Szépen, te drága vagy!
14:47Ugyan olyan szép vagy, mint hogy!
14:48Te drága vagy!
14:50Úristen!
14:52Te drága vagy!
14:53Koko!
14:54Svábbi András!
14:55Svábbi András!
14:57Ne hagyom, hogy meg is vehettél!
15:00Úristen!
15:01Köszönöm, de tudom után!
15:02Atya Isten!
15:04Köszönöm szépen!
15:05Az extra meglepetés, hogy a házban Lia egyik távoli rokona él, aki ugyan már évtizedek óta nem látta a színésznőt,
15:13de nagyon jól emlékszik a tündéri szőke kislányra.
15:19Atya Úristen! És teljesen más, ez a rész nem is volt itt, ugye? Ez a rész nem volt itt. És
15:27az a kis szoba volt, ugye? És itt volt a konyha.
15:31Ez elképesztő.
15:33És te hol voltál, amikor itt voltál? Melyik volt a te részed?
15:37Arra emlékszel?
15:39Ott aludtunk abban a szobában, valahogy ez egy jó hűvös szoba volt, arra emlékszel, de itt is volt egy ágy,
15:49meg az, hogy nagymamának a varrógépe, és akkor nagyon sokat vart nekem ruhákat.
15:54Te láttuk egy csomó fotót?
15:56Igen.
15:57A szekrényen, nincsen abból a korból, amit Lia is rajta van? Olyan...
16:02De azt hiszem van.
16:03Van?
16:04Van, van. Ja.
16:07Akkor lehet, hogy ezek olyan fotók, amiket te még nem is láttál, hogy nem emlékszel rá.
16:13Ne csináltam.
16:14Úr és én.
16:17Jó.
16:17Na, mesélj nekem.
16:19Anyukám.
16:20Ő anyukád, de annyit olvastam, meg hallottamról, legalább most már látom.
16:24Anyukám.
16:25Ő az apukámnak az idősebb átja, ő a nagymama, az unoka hugom, vagy nővérem, ő Andrea az unoka nővérem, és
16:33itt vagyok én, még nagyon picike.
16:36Na, itt vagyok az unoka tesómmal, igen, itt már kicsit nagyobbak vagy, ez az a kertkapul, látom.
16:43Ugyanaz a kertkapunk tényleg.
16:45Igen, itt állunk. És látod a szerkómat? Ne haragudj, Nyugat-Németországból hozta a nagybátyám, mert ő akkor már ott zenélt.
16:52Nagyon trendig.
16:53Ugyan, milyen vagány.
16:54Bizony.
16:56Ez is volt, alamikor.
16:59Fotók, emlékek, történetek, a gondtalan gyerekkor meg annyi lenyolta. Történt azonban valami, ami ezt a korszakot örökké lezárta.
17:10A nagymama az mikor halt meg különben? Hány éve?
17:1388.
17:1488-ban.
17:15Képzeljétek el, ezt te se tudod, nekem nagyon sokáig iszonyú lelkifurdalásom volt, mert nagymama oda költözött hozzánk Dömösre, akkor Dömösen
17:26éltünk egy nagyon pici házban.
17:29És hát az volt, hogy nagymama, hát hogy anyukámmal is, meg az öcsémmel is nagyon-nagyon szigorú volt.
17:36És valahogy olyan feszültség generálódott ebben a kicsi házban, abban a kis térben.
17:45És az volt, hogy elmentem egy énekkari táborba, ahol bementem, nem voltam templomba járó, tehát van egy mély hitem, csak
17:53nem templomba járó.
17:54És a templomban emlékszem, hogy én ott eltöltöttem nagyon sok időt, és emlékszem, hogy imádkoztam, hogy történjen valami, hogy ez
18:04a feszültség megszűnjön a családunkban.
18:06Hogy megint valahogy nyugalom legyen. És hazamentem az énekkari táborból, és akkor volt az, hogy apukám akkor nem messze Esztergomtól
18:17egy éttermet vezetett, és nagymama még ott maradt, segített mindenféle dolgokat ott csinálni.
18:27És egy felszolgáló fiú hozta őt haza, apukám már otthon volt, és az utolsó faluban, a Dömös előtti utolsó faluban
18:37autóbal esetük lett, és nagymamám azonnal meghalt.
18:44És emlékszem a pillanatra, hogy jön a rendőrség hajnalban, vagy éjszaka, nem is hajnal, mert éjjel volt.
18:51És az is, hogy én nem engedem meg magamnak azt, hogy sírjak, vagy fájjon, mert ezt én csináltam, és én
18:59nem ezt akartam, de hogy mégis ez történt.
19:03Ezt magadat hibáztattad, mert volt egy olyan kérésen vagy kívánságot, hogy oldódjon meg ez a feszkó, ami otthon uralkodott.
19:14Igen, és három napot is.
19:15És amikor nagymamra meghalt, akkor azt gondoltad, hogy ennek te vagy az okozója.
19:19És ezért nem mertem sírni sem, pedig azért szerettem, és fájt, és azt éreztem, hogy mindenki megengedheti magának, hogy sírjon.
19:27Anyukám is sír, testú, tehát mindenki, jöttek utána keresztapám mégis, még mindenki, csak azt éreztem, hogy én nem tehetem meg.
19:37Nagyon, igen.
19:41És ezt az érzést, ezt hogy tudtad elengedni?
19:46Gyerekként, nyilván felnőttként.
19:47Sokáig nem, hosszú évekig nem.
19:50Szerintem egy tíz év kellett hozzá, amíg megértettem, hogy ezt nem én csináltam.
19:54Tehát, hogy ez, igen.
20:04És hogy hogy éltétek meg azt, hogy a Liából ilyen klassz színésznő lett?
20:09Én, szerintem a család mindent, aki biztos volt benne, hogy...
20:12Jó, hogy ez benne volt a parkiban.
20:14Benne, benne, benne.
20:15Gyerekkorában is olyan volt, hogy tudtuk, hogy ő biztos, hogy olyan karrier fog befutni, ahol a szépsége fog dominálni.
20:24Hát meg a tehetség.
20:25Meg a tehetség.
20:25Hát az, hogy most jött is a tehetség hozzá, ez meg ugye külön.
20:31Tényleg?
20:32Igen.
20:32Érdekes.
20:33Igen.
20:33Bocsánat, de búcsúzzatok el egymástól elnézést.
20:36Jó, jó, jó.
20:36Úgy örülök, hogy láttad a kis poénást.
20:38Jó lenne, hogy...
20:39Figyelj, de tényleg, most komolyan.
20:41Erre látogatnám.
20:42Jó.
20:42Én nagyon boldogan.
20:45A felkovaró történet után elhagyjuk a nagymama egykori házát, és tovább indulunk, mert tele vagyok még meglepetésekkel.
21:03Mert mondjuk nekik.
21:04Továbbítok neked egy üzenetet.
21:08Neeee!
21:09Na, itt...
21:12Gyerekkorom óta nem voltam!
21:19Olyan jók az ilyett találkozásokat.
21:22Valahogy úgy alakult az élet, hogy nagyon régóta egyedül élek.
21:26Ez az életem, igen.
21:27Lehet, hogy nem olyan, mint amilyennek gondoltam 60-ban, meg Mátraházen a porolón.
21:34Nem olyan.
21:49Ez egy kemény így visszamenni a múltba, nem?
21:53Annyira erre sem tudom, hogy egy bizonyos kor fölött ennyire fontos a múlt.
21:59Honnan is indult minden.
22:02És mit gondoltam akkor a világról, meg most.
22:06És hogy azok a csodák, amiket én ott nagyszobának láttam.
22:12Hát egy pici, minden pici.
22:148 nézetméterig kerül elő.
22:16Hát minden pici.
22:17Hú, nagyon felkavart.
22:21Érdekes, amikor azt mondta, hogy rákérdeztem, hogy gondolták-e volna, hogy belőled ilyen vagáncsaj lesz, hogy színésznő lesz.
22:30Akkor mondta, hogy ez annyira magától értetődő volt, hogy ez nem is volt kérdés a családban.
22:35Szerinted ez különben benned kitől jött?
22:39Apukám.
22:40Apukád?
22:41Igen.
22:41Apukám kérlek szépen, a hatvani színjátszókör tagja volt Bocsi.
22:47Most, Lia, tovább megyünk az autópályán.
22:55Oké, de tovább megyünk.
22:57Valóba tartunk, ami szintén fontos az életedben.
23:01Hát nyilván a Mátra.
23:03Igen.
23:05A Mátra.
23:05Csak onnantól kezdve egy Mátra.
23:09Mátra háza tűnik a leglogikusabbnak.
23:13Mátra házán éltünk egy icipici turistaházban.
23:21Keresztapámék a tüdőszanatóriumban laktak, mert ők ott dolgoztak gyógyszerészként a feleségével, és azonok a testvérem még ott éltek.
23:30És egy icipici iskolába jártunk.
23:35Ott volt egy poroló a Vörösmarty turistaház előtt.
23:38Valami bonien számmat énekeltünk, hogy a porolón lógtunk, vagy nem tudom, mi volt.
23:43Igaz, ezek a porolók a kény gyerekkoromban is jelen voltak mindenhol.
23:48Ugye?
23:49És ott emlékszem, hogy valahogy megfogalmazódott bennem az, ami lehet, hogy minden gyerekben megfogalmazott, hogy belőlem egyszer nagy színész lesz.
23:59Ó, akkor tudatosult benned?
24:03A Salgótarjánban volt azért az első, az inkább vágy szinten.
24:09Salgótarján három harmadik emelet, egy panellakás harmadik emeleten, vetítés, meseolvasás után a szüleim felkapcsoltak egy reklám táblát, vagy majd bekapcsolták
24:22a mesekozettákat.
24:23És akkor az volt, hogy én hallgattam a Rutka Évát, Pánsel Gildikot, Mánsáros Lászlót.
24:31És egyszerűen azon gondolkodtam, hogy kik ezek a varázslók, akik így mesélnek, hogy jó, ha szüleim mesélnek, de ez, ez,
24:40de ők kik. És hogy egyszer én is így akarok mesélni.
24:44Szerintem nagyon erősen kérhette ezt a kis Lia egykor a porolón lógva, vagy az ágyában lámpaoltás után, mert teljesült a
24:52vágya, már ő is varázsló.
24:55A nap végén a meséléssel kapcsolatban egyébként van még egy apró meglepetésem a számára, de ezt igyekszem nem elkotyogni.
25:03Most megkezded így magad, hogy mondjam, én otthonosabban érezni itt a kanyargos utakon?
25:09Egyébként igen. Várjál, ez már a szani. Ne! Na, itt gyerekkorom óta nem voltam. Elmenni? Elmentem, de gyerekkorom...
25:23Ez a szanatóriumnak a bejárata.
25:26Neem.
25:26Mátrai Gyógyintézet. Na, mesélj, mesélj, most mi hol vagyunk.
25:40Ez nem igaz. Azt számolgatom, hogy tudod, hogy hány éve nem voltam itt szerintem?
25:47Én most azon gondolkodom, hogy általán és iskola harmadik osztály végén eljöttünk innen, és én nem vagyok.
25:55Talán még visszajöttem egyszer-kétszer az unokatessómékhoz, de...
26:02Már egyben. Hát körülbelül. Két helyen laktak az unokatessómék, mind a két lakásukat úgy imádtam, és ide jönni valami mindig
26:12olyan, olyan különös volt, mert hát az, hogy ez egy szanatórium.
26:27Szerintem ebben az épületben laktak az unokatessóm még. Ebben?
26:33Igen. Igen. Igen, mi nagyon-nagyon szerettük egymást Andriával, és nagyon...
26:40Andi, az, akivel együtt vagy a fotón, ugye?
26:43Igen. Igen. Igen. Igen, az a kicsi lány. Igen.
26:52Igen, ez volt.
26:53Ez volt az?
26:54Azt hiszem, igen.
27:08Megírtam át!
27:13Ő, uh, uh!
27:21Ú, Isten, az nem isen!
27:26Úh!
27:27Jézus, Ésten!
27:32Hát este nem értem.
27:39Jézusom! Úristen!
27:42Nem azt vagyok!
27:44Nem mutakkozzak!
27:46Itt vagy, ez nem igaz!
27:52Jézusom!
27:55Olyan cukik voltatok, egy kicsit megkönnyeztem én is.
27:59Igen, komoly anitártérből.
28:03Olyan jók az ilyen találkozások, nem?
28:06Nagyon, nagyon.
28:08Mindig, amikor jöttünk hozzátok, nekem ünnep volt, különösen,
28:11amikor már elköltöztünk innen, és ugye a legnagyobb bandázások,
28:16hogy együtt vagyunk, és itt vagyunk.
28:19Meg hát ugye itt rengeteg gyerek volt, és ilyenkor, amikor nem volt iskola,
28:25akkor nyári szünetben, akkor nem volt az a kérdés,
28:29és hogy ki vigyázzon ránk.
28:34Ilyen helyben sem merült.
28:38Elmentek, elgellt a munkába.
28:40Sötétedett, akkor kezdtek el keresni, akkor kiabáltak,
28:44hogy most már akkor lehetne jönni vacsorázni, meg lefeküdni.
28:47És volt egy fügy szó.
28:49Igen, és volt egy fügy szó.
28:53Az, igen, igen, tényleg.
28:55Még egyszer?
29:00Oké.
29:01Igen, akkor tudtuk már, hogy az apám ügyült így,
29:05és akkor tudtuk, hogy menni kell,
29:07mert akkor nincsen apállát a neki, hogy a pafalak.
29:12Kicsit sétálunk?
29:13Nagyon úristen.
29:14Hát elöljenek még mindenféle emlékenk?
29:16Mára vagyok.
29:17Mára vagyok.
29:18Úristen, annak ezt nem hiszem el.
29:21Annyira csodálatos vagy.
29:31Itt lefele, látod ezt?
29:33Gyakorlatilag ez az egész.
29:35Minden, amiénk volt.
29:37Igen.
29:38Gyönyörű ez a környezet, nem?
29:40Egyébként.
29:41Hólyás fenyőfák, halányúgi csend, jó levegő.
29:46Milyen volt az iskola?
29:48Ha vagy gyalogjártatok?
29:50Az iskola az nem a szani területén volt, az kívül.
29:54Igen, a kívül.
29:55Kívül.
29:56Én mindig úgy emlékszem, mint egy mézes karácsi, az az erdő szélét.
30:00Igen.
30:00De akkor már megnéznéd ezt a sulit?
30:02Igen.
30:02Mit szólnátok, ha gyalog mennénk el az iskolába?
30:05Mit régen?
30:07Sibán.
30:08Van kedvetek?
30:09Persze.
30:10Persze.
30:16Mi most az iskolába megyünk.
30:20Iskolatáskával, a kis uzsonnánkkal.
30:22Erre jövünk a suliba.
30:28És ott van?
30:29Itt van.
30:31Ez az iskola.
30:33Nézzük, ez az iskola.
30:35De mit szólsz?
30:38Ez az iskola.
30:39Ez csodálatos különben.
30:45Egy tanítónéni, négy osztály és egy osztályban szerintem...
30:50Hát négy évfolyam.
30:51Négy évfolyam.
30:52És így párhuzamosan tartotta az órát.
30:56Ez most így mit éreztek?
30:59Így jó érzés ezt látni?
31:01Vagy nehéz látvány?
31:04Vagy lepusztult?
31:05Nekem az az érzés valahogy, hogy...
31:09Mindig visszaugrom, hogy akkor mit éltem meg.
31:13Igen.
31:13És hogy menjünk.
31:14Szinte így megelleven egyig értem az egész...
31:17A szünetekben, meg mikor jöttünk.
31:20Igen.
31:22Közben érdekes, hogy tényleg a nosztalgiában
31:25mindig van egy csertfájdalom, vagy több is.
31:29Nekem mindig különben.
31:30Tehát, hogyha visszamegyek így a...
31:33Gyerekkorom helyszíneire, akkor mindig...
31:36Mindig, hogy mondjam, nem jól érzés nekem.
31:38És csak eszézettek?
31:40Hú Isten, elmúlt.
31:40De lehet, hogy ahány ember annyiféle érzés.
31:46Hát én örülök, hogy ezt láthattam.
31:49Köszönöm, hogy ide vezettetek,
31:51mert magamtól nem találtak volna ide az vicces.
31:53Én örülök, hogy ti idehoztatok.
31:54Hát balagjunk vissza a lakóautóhoz.
31:57Mondi, köszönök mindent.
31:59Köszönöm.
32:00Nem hagyunk itt az erdőben,
32:01de mi kisétálunk együtt,
32:02utána pedig elbúcsúzunk egymástól.
32:04Nem.
32:05Gyerekkor, Csika.
32:07Szoros ölelésekkel búcsúztak el egymástól az unokatestvérek,
32:10és most már csak egy dolgunk van,
32:13megkeresni a táborhelyünket.
32:15Na, milyen volt?
32:19Hát ez...
32:20Én azt hittem, hogy hatvant nem lehet überelni.
32:26És tényleg elképesztő volt az, hogy...
32:30Amikor Andi megjelentett az ajtót.
32:32Nem, az a felfoghatatlan.
32:34Tehát, hogy így várt mindig, amikor jöttem.
32:38És neked az nem egy fájdalmas dolog, hogy elszálltak az évek?
32:45A korommal... Tehát nem.
32:47Ötven fölött a nőtársaimon nagyon sokszor érzek egy pánikot.
32:54Pánik.
32:55És...
32:56És én ötven fölött éreztem meg azt, hogy...
33:00Hogy annyi évet elpazaroltam arra, hogy nem szerettem magam eléké.
33:06És hogy én már ezt nem akarom megengedni magamnak,
33:10és én kimondottan élvezek.
33:13Élvezem...
33:13Tehát jól érzed magad magaddal?
33:16Igen.
33:16Tényleg?
33:17Igen.
33:17Én sokkal jobban szeretem most magam, mint...
33:20Akár harminc évesen.
33:25Jaj, Lidia, ezek nagyon fontos gondolatok, de ezt még folytatjuk este, jó?
33:30Jó.
33:30Megint nagyon dumálunk, beszélgetünk, és főzünk.
33:35Jó, jó.
33:37Én tudom, hogy te elképesztően jól főzöl, úgyhogy most én át is adom neked a lehetőséget.
33:43A műsor történetében először odaadom a bográcsomat valakinek.
33:47Szám.
33:48De azért nem vonulok ki, nem vonulok ki a főzésből, mert mindent beszereztünk a te legendás tökfőzeléket.
33:57Oké.
33:57Én csinálok hozzá füstölt pisztrángot. Füstölek egyet.
34:00Figyelj, ez annyira jó ötlet, én ezt lazadszal szoktam, de annyival jobb egy bográcsos tökfőzelékhez a füstölt pisztráng.
34:09Pasztor szerinted?
34:11Minnyes sírok annyira.
34:13Nyira boldog vagyok.
34:27Jaj, de jó, ma már nem vezetek többet.
34:31Parcsikkal megérkeztünk.
34:41Figyelj, annyira illatos, amit most művelsz. Ez egy álom.
34:51Azt tudom, hogy ketten vagyunk erre a nagy sorára.
34:54Hát nézd egy kicsit, de elméreteztem.
35:01Segítek, mert a farka így úgy érezte, hogy oda ragad.
35:07Nagyon finom.
35:08Ó, de jó.
35:15Figyelj, ez nagyon pazar. Ez milyen pacsora már.
35:22Figyelj, most elkóstolom a te tökfőzelékedet.
35:25De hát ugye ez nem tökfőzelék, hanem ebben van tök.
35:29De valami egészen más és egészen különleges.
35:34Gyönyörű.
35:40Figyelj, csodálatos. Tényleg. Fantasztikus.
35:46És nézzük meg ezzel a hallan, mit művelnek együtt. Mit szólsz hozzá, hogyha világ.
35:52Ne vegyem.
35:57Figyelj, ez nagyon megérte.
35:59Megérte?
36:01Úriási szerencse, hogy a táborveréssel nem a bográcsotás után kellett bajlódnunk,
36:06hanem azonnal kipipáltuk, mert bár liáról tudtam, hogy a főzés az egyik szenvedélye,
36:12azt viszont nem sejtettem, hogy élete vacsoráját tervezi megfőzni.
36:16A végeredmény egyébként tényleg isteni volt, de bevallom, hogy ennyit tökfőzelékre én még életemben nem vártam.
36:24Nekem azért vannak kérdéseim.
36:26Kérlek.
36:26Emlékszel, hogy az autóban, amikor megérkeztünk, akkor mivel fejeztük be?
36:33A magányról beszélgettünk.
36:36Ugye te jó szó esz, hogy magány?
36:40Én nagyon megszerettem ezt a szót.
36:43Tényleg?
36:45Igen, nekem ez volt az egyik legiesztőbb szó a Földön.
36:50Valahogy ez a magány, meg a halál, ez két ilyen brutál erős szó volt, ami a legiesztőbb.
36:59Valahogy úgy alakult az élet, hogy nagyon régóta egyedül élek.
37:04Hány éve?
37:06Három, négy öt.
37:09Az, hogy voltak párkapcsolataim, szerintem négy és fél éve már nincsen.
37:16Olyan, mintha ez döntés kérdése lenne, hogy van valójá.
37:21Egy kicsit eldöntötted, nem? Hogy te most így magaddal vagy jól.
37:25Inkább azt mondom, hogy azt döntöttem el, hogy mindenáron nem akarok valakit.
37:30Annyi értem.
37:32És én addig nem tudtam egyedül lenni.
37:36Iszonyúan féltem egyedül lenni.
37:39Csak azért, hogy legyen valaki, az már nem érdekel.
37:43Hogy jöttél rá?
37:45A sok fájdalmunk keresztül.
37:47Az elengedések az mindenre jók, hogy egyszer csak már értékelni tudom azt, ami van.
37:54Mondtad az elengedést meg a fájdalmat, hogy a társaid elvesztési ügye az egyik egy volt szerelmed volt, egy másik pedig
38:04egy nagyon közeli munkatársad, lehet azt mondani?
38:11És barátom.
38:12És barátod.
38:13Igen.
38:15A Bernátról van szó, a Babisek Bernátról.
38:17Igen.
38:18Meg a Zsoltról.
38:20Igen, és mind a kettő nagyon hirtelen.
38:24Mind a kettő balesetben, igen.
38:29Mire tanított? Vagy mi az, amit neked adott ez a megtapasztalás, ez a borzalom?
38:36Pont arra szerintem, hogy annál jobban megtanultam értékelni minden pillanatot.
38:42Azt érzem, hogy nincs idő arra, hogy elvesztegessem akár emberekre, akár a saját bántásomra,
38:55akár arra, hogy mondjuk ne értékeljem azt, hogy ez az életem, igen.
39:01Lehet, hogy nem olyan, mint ami ennek gondoltam hatvamban, meg mátraházán, a porolón.
39:09Nem olyan.
39:11Már nem akarok annyi mindent görcsösen.
39:15Hogy nem akarok ragaszkodni azokhoz a dolgokhoz, amiket előtte nagyon akartam.
39:20Hogy majd én attól jól leszek és boldog leszek.
39:24És sokkal inkább belülkeresem meg azt a jót.
39:30Valahogy ezt tanítottam meg, hogy bármikor történhet bármi.
39:35És én már nem akarom az életemet arra fecsérelni, hogy mennyi minden hiányzik,
39:45és akkor majd hogy hogy sopánkodjak azon, ami nincs.
39:55Hú, nagyon sok mindenről beszélgettünk.
39:59Ezek ilyen, hogy mondjam, ilyen tanítások, nem?
40:03Ilyen, talán igen.
40:06Vagy egy fejlődés, vagy egy fejlődési szakasz, ami szerintem mindenképpen fontos és nagyon érdekes volt,
40:15meg jó volt hallani, meg köszönöm szépen, hogy elmondtad.
40:18De készültünk még egy meglepetéssel neked.
40:20Mielőtt elmegyünk aludni.
40:22Továbbítok neked egy üzenetet.
40:28Ne, ezt nem hiszem el, ezt nem hiszem el.
40:32Figyeljtek, ez teljes tévboly, ez ilyen nincs.
40:38És felhívom a figyelmedet, hogy ma is kalandok várnak rád.
40:41Figyelj csak, repülni ne kelljen, azt ne kelljen.
40:44Nem fogsz repülni.
40:48Oda, föl?
40:50De szinte a tetejére.
41:04Ezen a kis...
41:05Most ne megkirázz, a hideg.
41:07Lejátszunk keresztül.
41:09Akarom hallani.
41:12Drága Lia.
41:14Most mielőtt meghallgatod újra a gyerekkorod kedvenc meséjét.
41:17Szerettem volna neked küldeni egy rövid üzenetet.
41:21Jól leszik tudni, hogy valaha az én hangom kísért téged esténként,
41:25és talán abban is segíted, hogy évek múltán rátalálja a saját hangodra és utatra.
41:31Remélem, hogy a gyermeki kíváncsiság és életszeretet nem húgy kivenned,
41:36hiszen nagy dolgokat vittél végig az életedben.
41:38Most kérlek csukta a szeme, hiszen lámpaoltás van.
41:44Jó éjszakán.
41:45Csakának.
41:54Tudatom, hogy miért?
41:58Ezt nem.
41:58Ez is 20-as.
42:00Ezt nem hiszem el.
42:04Figyeljtek, ez teljes tévbony.
42:06Ez ilyen nincs. Igen, salgó tarján, fekszem a panálban, a kis szobában,
42:16és bánsági Ildikót hallgatom az egyik kedvenc mesémet,
42:20és hogy kik ezek a varázslók és bánsági Ildikó, hát ez elképesztő.
42:29Úristen!
42:30Ezek nagy pillanatok, mert...
42:32Ezt nem hiszem el. Ezt nem hiszem el. Ezt majd ugye elrakhatom, hogy ezt néha bekapcsoljam, amikor lesz.
42:40Elrakhatod, és hogyha bemész majd a lakóautóba, ahol éjszaklázolod, pedig meghallgatod majd a mesél.
42:48Ez komolyan, nem!
42:50De azt mi nem fogjuk már megnézni, azt nem látják a kamerák.
42:55Ó, de jó, köszönöm!
42:57Az a ti inti pillanatotok lesz.
43:00Ó, de örülök neki, nagyon köszönöm, és Ildinek is, hát nem igaz.
43:30Jó reggelt, Lia néni!
43:32Így karcsika beszél. Hogy tetszett aludni?
43:37Jó!
43:38Így itt a sátorban elég jól el voltunk, Adrissal.
43:43Karcsi, szerep!
43:47Karcsi, hol a kávém?
43:48Jó reggel!
43:49De hol a kávém, szívem?
43:50Karcsi, főzre nekünk egy kávét?
43:52Jó reggelt!
44:00Ó, de kedves vagy!
44:02Itt a kávé, és felhívom a figyelmedet, hogy ma is kalandók várnak rád.
44:09Figyelj csak, repülni ne kelljen, azt ne kelljen!
44:16Nem fogsz repülni, de valami hasonl.
44:19De valami hasonl.
44:23A mátra tiszta levegőjéből nagyokat szippantva a közös reggeli kávézással rákészültünk a mai napra, és a pakolás után célba vettük
44:33a következő közös kalandunk helyszínét.
44:36Kinavigálok ebben a kávémból, kitalálok.
44:39Igen.
44:39Veszel, amit fár erre?
44:40Igen.
44:42És itt rá megyünk. Elindulunk, és ez különben neked talán egy kicsit segítség, nem lefele, hanem fölfele.
44:52Nem segítség.
44:53Nem segítség?
44:54Ezt hiszem még, még ez, ezt még...
44:58Fölfele megyünk.
45:00Hát nekem az erdőről a túra jut az eszembe, de...
45:06De nagy túrás vagy.
45:07Igen, imádok túrás.
45:08De mit ad neked a túrázás?
45:10Stresslevezetés.
45:38Stresslevezetés.
45:40A jó Istennel.
45:41Oké.
45:43Eltávolodok azoktól a problémáktól, amik itt vannak az orrom előtt, és nem látom a fától az erdőt, és egyszer csak
45:50azt érzem, hogy olyan pici lesz.
45:53Nézd csak, merre megyünk, jobbra?
45:55Mi van oda írva?
45:56Kékestető.
45:58Azt előre megmondom neked, hogyha ott vagyunk ezen a különleges helyen, akkor lehet, hogy kiérekelek belőle, hogy mondj egy verset.
46:06Jó, mondok egy verset.
46:09Rendben van.
46:09Ez a nagyon különleges, nagyon érdekes helyen.
46:13Jó.
46:13Rendben van.
46:16Közeledünk.
46:17Na, eh, hova? De nem. Mi történik?
46:23Hoppá.
46:34Gyere ide.
46:35Gyere ide, Kariszt.
46:42Merre menjek?
46:44Itt jók vagyunk, és...
46:47Most már tudnám.
46:51Oda föl.
46:53De szinte a tetejére.
46:55Tehát olyan helyre, olyan helyre megyünk föl.
47:01Magyarország tényleg legmagasabb pontját.
47:06Azt a minden.
47:09Ez egy igazi felhőkarcolja.
47:12De ez egy...
47:13Ez tényleg az.
47:14Gyere ide.
47:22Azt.
47:23Jó.
47:24Azt coordinatesz.
47:30Azt.
47:31Úgy Wood.
47:33Azt.
47:37Jó.
47:38Figyelj a cenk ideje.
47:39Mondot bármitnek, csak repülésnél, de ez kicsit olyan, hogy...
47:45Na, hidegeon, figyelsz, csodát.
47:47Ez mi? Ez fog?
47:50Mint hogyha nem is a valóságban járnánk, hanem egy ilyen festményt néznénk.
47:55Imádom a felhőket, és nézzünk milyen gyönyörű.
47:59Atyaig, és én annyira szeretek ilyen magason lenni, és elgondolkodni azon, hogy olyan picikék vagyunk, és ez engem megnyugtat.
48:12Tudod, hogy mi? Azt, hogy nem mi irányítjuk.
48:15Igen, csak azt hisztük az egész, az egész egy, ebben gondolunk magunkról, pedig kis hangyák vagyunk itt.
48:23Most lehet, pontosan lehet.
48:29Mi lenne, hogyha itt mondanál erre egy verset?
48:32Jó, jó, jó, jó, oké.
48:34Elmondom neked Széper nőnek egy versét, én így szerettem volna élni.
48:41Én úgy szerettem volna élni,
48:47minden halandóval beszélni,
48:52mindenkinek nevét kérdezni,
48:57mindenkinek szívét érezni.
49:00A járdán osztani virágot,
49:04tegezni az egész világot,
49:09megsimogatni a mi állat,
49:12érinteni minden fűszálat,
49:15imádni végtelen sereggel a napot,
49:20amikor föllángol reggel,
49:23és énekszóval összegyűlni,
49:27az esti csillagnak köszönni,
49:31és testvéri csókkal hazatérni.
49:35Én így szerettem volna élni.
49:59Hogy élted meg a mai napod? Milyen volt?
50:01Szeretted ezt a programot, amit így szerveztünk?
50:04Neked kitaláltunk?
50:06Fölmentünk az égbe.
50:07Az a furaj, hogy most, hogy vége van,
50:12most érzem azt, hogy nem folytatjuk,
50:15hogy ez tényleg nincs tovább,
50:17hogy annyira kikapcsolt,
50:20és annyira feltöltött,
50:21és annyira utasztatott minden,
50:25de ez így a végére.
50:28Kékestető,
50:29ami körül gyerekeskedtem,
50:31és azért ez a torony,
50:34és hogy én annak körül nézhettem,
50:36ez megint egy csoda.
50:37És mindent láttam.
50:39Végig-végig minden helyszínét az életen,
50:42meg így fölülről.
50:43Így a két napot összegezve,
50:46ami nekem nagyon fontos volt,
50:48vagy hogy mondjam,
50:49nagyon erős volt,
50:51és azt így külön köszönöm,
50:52hogy ilyen vagányú beszélsz a magányról.
50:57Vagányul a magányról.
50:58Vagányul a magányról.
50:59Magányul a magányról.
51:02Mert én azt gondolom,
51:03hogy ez egyfajta felvállalás.
51:05Meg lehet, hogy erőt ad egy csomó embernek,
51:07mert nagyon sokan félnek ettől.
51:10Itt vagy te,
51:11aki azt mondod,
51:12hogy persze,
51:16hogyha máshogy adódik majd az életed,
51:18akkor arra leszel nyitott,
51:21de most ebben a pillanatban
51:22hogy te jól érzed magad a bőrödben.
51:24Igen.
51:39Jaj, várj a karfa.
51:42Van még egy kis rituália a végére.
51:44Igen?
51:45Visszakapod a telefonodat.
51:46Jó, én még nem találkoztam ilyen emberrel
51:49ebben a műsor folyamban,
51:51akinek egyáltalán nem hiányzott a telefonja.
51:54Egyszer nem mondtad, hogy jaj,
51:55jaj, jaj, már oda egy pillanatra visszamegve.
51:57Ez engem is meglepett.
51:58De ez engem is meglepett.
52:00Választ telefont.
52:01Az a tiő.
52:02Köszi.
52:06Jó.
52:09Köszi.
52:11Jó.
52:13Jó, és igen.
52:14Mit mindig elfelejtek?
52:18Oh.
52:18Jó.
52:20Ebbe kell belenézni,
52:22és ha te látod magadat abban a kis tükörben,
52:24akkor...
52:25Téged láttad.
52:26De én látta a téged is.
52:28Igen.
52:29Jó lesz.
52:31Jaj, de jó.
52:34Még egyszer köszi.
52:37Szervusz.
52:38Vigyázz magadra.
52:39Te is.
52:40Szia.
52:41Fia Lia.
52:45Gyere Karesz, megyünk.
52:47Befelé.
52:51És mi is megyünk haza.
52:53Pokorni Lia.
52:55Anya, nő, konyhatündér,
52:57varázsló és kiváló beszélgető partner.
53:00Könnyed, őszinte és szuper beszélgetések vannak mögöttünk,
53:03és szerintem, ha ráhúztunk volna még néhány napot,
53:07akkor is lett volna bőven témánk.
53:09Remélem tudtam neki adni valami pluszt,
53:12mert az az igazság, hogy én sokat tanultam tőle.
53:16Például azt, hogy mi is lehet a majdnem tökéletes boldogság
53:20pokorni Lia féle receptje.
53:31Mindulunk? És akkor én hova üljek?
53:33Hát előre beülhetek?
53:34Jó, menjünk. Csapjunk bele.
53:37Király.
53:38Folyamat gombolc van a torkomba,
53:39pedig nem akartam ülni,
53:40mert mennyit megkapom az emberektől,
53:42hogy na, megint állandóan bőg a tónugabi.
53:48Hol mennek a slágereid?
53:50Nem volt szponzorom, nem volt menedzsmentem,
53:52nem hívtak koncertekre.
53:53De te várjál, most akkor lekevedd, kőznünk?
53:56Igen, valahol, valahol lesz megvonni.
53:59Szeretem, hogyha nem alszik ki a tűz,
54:01ha jötted, mire gondolod.
54:06És mit veszítettél el?
54:08Mondod, hogy a barátaid eltávoltak tőle?
54:10Tulajdonképpen a múltam 80%-át elveszítettem.
54:13Úgy érzem, hogy addig voltam szeretve,
54:16amíg minden nagyon jól ment.
54:17Kényesestem feladatokat.
54:21NAMASTE
54:22Kényesestem feladatokat.
54:24Állandó.
54:25NAMASTE
Comments