00:00Filmszerűség. Azt hiszem a filmszerűség, ahogy mondtuk, az irodalom nyeressége novelláidban.
00:05De vajon ez a filmszerűség, amikor a film alkotóinak kell vele dolgozni, akkor előny, vagy pedig inkább hátrány?
00:14Ez lehetne a mottoja, vagy kiinduló motivuma a beszélgetésnek,
00:19hát ami inkább Sándor Pálra és a operatőre ragái elemére tartozik,
00:26és amiben az író már hát letette a maga novelláit, úgyhogy most inkább a filmes alkotóké lehet a szó.
00:33Én azt hiszem, hogy az, hogy a novellák hangulata, hogy ő filmes,
00:40hogy régidők moziáról és csodálatos figurákról ír Mándiván,
00:47nem ez a dolog lényege, amiért Mándiván hozzám között.
00:52Hozzám a gondolkodásmódja, az, ahogy ő a világot látja, az, ahogy ő küzdködő hőseiről gondolkodik,
01:04ez az, ami engem megfogott, ami minket megfogott, és ami miatt mi Mándivánból filmet csináltunk.
01:11Pontosabb, nem is Mándivánból csináltuk ezt a filmet, hanem Mándivánnal.
01:16Tehát itt nem a dolog, nem az a lényege, én úgy gondolom, hogy mennyire hat az emberre az ő hangulata,
01:23vagy mennyire mozis, mennyire filmes, hanem az a gondolkodásmód, az az emberek láttása és láttatása,
01:31ahogy Mándiván ezt a novelláiban megjeleníti, ez az, ami mindannyiunkat megfogott.
01:41Én azt hiszem, hogy olvasva Mándiván novelláit, hogy ő is operatőr, mi a véleményed erről elemér?
01:49Tökéletesen egyetértek ezzel a dologgal.
01:53Abban az időben, 1968-ban, mikor először kerültem szembe azzal a feladattal,
01:59hogy Mándiván írásából filmet forgattunk Elek Judittal,
02:03akkor az a hír járta, hogy Mándiván-t nagyon nehéz filmre vinni.
02:08Nem tudom, tudsz-e róla, hogy ez a hír járta?
02:10Tudok.
02:11Tudok. Közölték velem.
02:13Én mélyen nem értettem egyet ezzel a váddal.
02:19Tudniuk, számomra természetes volt Mándit filmre vinni.
02:23Tudniuk, itt a feladat nem az, hogy a Mándit le kell fordítani filmre,
02:28hiszen a Mándi egy filmet lát.
02:30Nekem meggyőződésem, hogy az Iván fejében van egy non-stop mozi,
02:35és a két előadás közti szünetben leírja azt, amit az előző előadáson látott.
02:41Tehát a feladat nem az, hogy az irodalmat vissza kell fordítani filmre,
02:46hanem a filmet vissza kell fordítani filmre.
02:49És azt hiszem, hogy a kísérletünk Eleti Judittal 1968-ban nagyon sikeres volt.
02:56Egyet értesz velem?
02:57Teljes mértékben egyet.
02:58Tehát nekem, én ezt nyugodtan elmondhatom,
03:02életem nem alakult mindig szerencsésen,
03:04de munkatársaimmal a filmben szerencsésen alakult.
03:08Látja kivel egy pillanatra, az embernek, mint olvasónak vannak novellatörelékek a fejében,
03:13amik lehet, hogy kicsit módosulnak a dolog természete szerint.
03:17Nekem például egy ilyen motivum, hogy úgy most eszembe,
03:20nem tudom melyik novellában, mint egy rendező állna fönn egy létrán a magasban,
03:25és leszól, hogy írókám adjon föl egy pár beszédet.
03:28Valahol ezt írtad, nem?
03:30Milyen fajta együttműködés, ez ilyen is van a filmesekkel?
03:35Természetesen van, de ezek a rendezők, hála jó Istennek, nem álltak létrán,
03:40nem szóltak le nekem a párbeszédet, itt adtam oda Sándor Pálnak, ennél az asztalnál.
03:47Rengeteget veszekedtünk, de soha kedvesebb, derűsebb és emberibb veszekedések,
03:51azt hiszem a Földön nem voltak, mint köztünk.
03:55Egyébként tényleg emlékezetes ez a hely a munka szempontjából,
04:00és ugye a régidők foci az végsősoron arról szól, hogy kell egy csapat.
04:08És úgy érzem, hogy amikor az első beszélgetés itt lezajlott a különlegességi cukrászdában,
04:15akkor ez a gondolat gyakorlattá vált,
04:20mert mi az Ivánnal kezdtünk kialakítani egy filmcsapatot is egyúttal,
04:24amelynek aztán később más alkotótársak is részeséjüvő váltak,
04:30Garas Dezső Ragály, Jelenmér, Tócsúzsa a forgatókönyvírója,
04:33és Tamás Itzenko a zenaszerző, és még sokan mások, akiket filmek léptel hozunk.
04:38Odakűn a fúvószenekar, a világ leghősiessebb fúvószenekar a havas esőben már áll,
04:45és elkezdik játszani nekünk a finálét, a térzenét,
04:49Strauss örökmozgó, Perpétum mobiléjét.
04:52És miközben ezt a zenét hallgatjuk, és nézzük is közben a monitorról azokkal,
04:59akik az utcán megmegállnak, és bámulják a zenekart,
05:02úgy, ahogy ezt illik, ahogy mi is gyermekkorunk volt,
05:04a mindig megállunk, és nézzük a zenekarokat,
05:07még egy pár mondat Mándi Ivánnal.
05:09Azt írod, annak a bódénak, amit én Budapesten, az Árusok terén felállítok,
05:15a világ minden pontján meg kell állnia.
05:18Mit jelent ez?
05:19Hát, hogy ne csak a teleki téren legyen érvényes,
05:23hanem mondjuk egy bécsi vagy londoni teleki téren is.
05:27Ez talán így nagy képviségnek tűnik,
05:28de szeretnék valami érvényt szerezni ennek a bódénak.
05:32És úgy érzem, ha jól meg van építve, és belső hitele van,
05:36akkor ezt talán sikerül is.
05:38Mándi Iván az Ördög Konyhája című kötetében egyik szereplőjét úgy ábrázolja egy szituációban,
05:46amikor a fiatalokat nézi, a szereplő arcáról valahogy ezt olvassa le,
05:52és így jellemzi, hogy nézte őket valami tehetetlen szerepettel.
05:57Mi azt érezzük, hogy Mándi Iván írói világa, írói stílusa a kamera.
06:03Egy mozdulatlan kamera az író fölényével, nyugalmával, józanságával,
06:08és ő is valami tehetetlen szeretettel nézi figuráit.
06:12És éppen ezzel a szeretettel mozdít bennünk a legtöbbet.
06:38Köszönöm a legtöbbet.
07:07Köszönöm a legtöbbet.
07:39Köszönöm a legtöbbet.
08:02Köszönöm a legtöbbet.
08:19Köszönöm a legtöbbet.
Comments