A genfi CERN az elméleti fizika legnagyobb kérdéseire keresi a választ empirikus módszerekkel a Higgs-bozontól a sötét anyagig. A kutatóintézet igazgatójával, Fabiola Gianottival készítettünk exkluzív interjút
Euronews: – A részecskegyorsítót több hónapi technikai leállás után az elmúlt napokban újraindították. Elmagyarázná, hogyan működik ez az óriási gépezet, amellyel az univerzumot felépítő anyag titkait fürkészi?
Fabiola Gianotti: – A Nagy Hadronütköztető (LHC) az ember által valaha épített legerősebb részecskegyorsító. Egy huszonhét kilométeres körpályán ellenkező irányba indít el protonsugarakat, amelyek négy, óriási detektorral ellátott pontban összeütköznek. Az ütközéseknek köszönhetően az anyag és az univerzum alapvető alkotórészeit tudjuk tanulmányozni, illetve a megérthetjük, hogyan épül fel, hogyan alakult ki az univerzum.
A sötét anyag nevében a “sötét” a tudatlanságunkra utal
– A nagy Hadronütköztető magasabb teljesítménnyel működik, mint amikor a Higgs-bozont felfedezték. Mi a tudományos cél most, mit szeretnének megtudni?
– Például szeretnénk megérteni, miből van az univerzum sötét oldala. A bolygók, csillagok, galaxisok mindössze 5%-át teszik ki az univerzumnak, 95 százalékát az anyag és az energia más formája tölti ki, amelyet még nem ismerünk. Ez óriási talány, ezért hívjuk ezt az anyagot és energiát sötétnek. A kifejezés részben a tudatlanságunkra utal, de arra is, hogy az anyagnak és az energiának ezek a formái nem lépnek közvetlen interakcióba a műszereinkkel, mondjuk a távcsövekkel. A létezésüket közvetett jelek és bizonyítékok, például gravitációs hatások támasztják alá.
– 2016 januárja óta vezeti a CERN-t, hogy értékeli az elmúlt majd másfél évet? Egy interjúban azt mondta, olyan, mintha egy kis falu polgármestere volna.
– Ez egy nagyon izgalmas és szép munka, amelynek több, különböző aspektusa van. A munka tudományos oldala az elsődleges, ez tölti ki a legtöbb időmet: a tudományos projektek előrehaladását követni, terveket készíteni, satöbbi. De van egy csomó más feladat: a költségvetési és személyzeti döntések, a nemzetközi kapcsolatok… Mint mondtam, ez egy nagyon szép és változatos munka, amiben az tetszik a legjobban, hogy minden nap tanulok valamit. Szerintem annál jobb nincs, mint ha az ember azzal megy haza, hogy ma is mennyi mindent tanultam.
– Térjünk vissza 2012 július negyedikéhez, amikor a CERN bejelentette, hogy megtalálta a Higgs-bozont, a részecskét, amely tömeget ad az anyagnak. Milyen emlékeket őriz arról a napról?
– Szakmai szempontból gyönyörű nap volt, sőt, talán a legizgalmasabb nap, amit valaha megéltem. Aznap a világ minden rlészéből származó fizikusok csoportját képviseltem, ugyanakkor nagyon sok fiatal emberét is, akik lelkesen és elkötelezetten dolgoztak azért, hogy megépítsék a gépet, majd kielemezzék az adatokat, ezért nagyon büszke voltam, hogy kimondhattam: ma hozzájárultunk ahhoz, hogy az emberiség tudását egy apró lépéssel kiterjesszük. Nagyszerű érzés volt.
