Hegyi-Karabah: egy befagyott konfliktus mindennapjai
- 8 years ago
A többségében örmények lakta Hegyi-Karabahot a szovjet időkben csatolták Azerbajdzsánhoz. A Szovjetunió felbomlása után, 1991-ben kiáltotta ki a függetlenségét.
Az ezt követő háborúban több mint huszonötezren haltak meg. ’94-ben az örmény katonai győzelmet tűzszünet követte, de az erőszak időről időre újra fellángol.
A határtól északra törtek ki a harcok tavaly áprilisban. A rend azóta helyreállt, de a helyzet törékeny. Az örmények beásták magukat , mintegy száz méterre az azeriektől, és a nap huszonnégy órájában járőröznek.
Az örmény önkéntesekkel megtámogatott hegyi-karabahi hadsereg felkészült egy esetleges azeri offenzívára.
– Az 1994-es tűzszünetet az ellenség rendszeresen megszegte – mondta az Euronews riporterének Szevak Sardaryan tüzérségi parancsnok. – Idén áprilisban is ők kezdték, nincs rá okuk, hogy miért ne kezdjék újra. Most már fel vagyunk készülve, ha megint megtörténik, komoly ellenállással találkoznak.
Talish romjai
Közel a frontvonalhoz található egy kis örmény falu, Talish. Tavasszal teljesen lerombolták. A lakosságot evakuálták. Három civil nem volt hajlandó elhagyni a falut, őket a helyiek szerint megölték.
Garik Ohanyan velünk tér vissza a falujába, megmutatni a háza romjait. Egy szomszédos faluban talált menedéket, az apósáéknál. Hozzájuk költözött az anyjával, a feleségével és az öt gyerekével. Nehezen élnek így, de félnek hazatérni.
– A másik fiam elesett a harcokban, emiatt kapok valamennyi nyugdíjat – mondja Garik anyja, Amalya. – Csakegy fiam maradt, neki öt gyereke van. Most mihez kezdünk? Nincs már házunk, nincs munkánk, és ráadásul itt kell maradnunk.
– Amióta először elmenekültünk a faluból 1992-ben, egészen mostanáig, mindig várható volt, hogy újra elkezdődik a háború. Lövések mindig voltak. Most már csak azt szeretnénk, ha valahogy sikerülne ezt békésen megoldani – jegyzi meg Garik.
Harckészültség a front azeri oldalán
Át akarunk menni a frontvonal túloldalára, Azerbajdzsánba. De ez közvetlen úton nem lehetséges. Hegyi-Karabah és Azerbajdzsán között a telekommunikációs vonalakat is elvágták.
Légvonalban nagyjából tizenöt kilométer van Talish falva és a Terter nevű régió között, ahol találkozónk van az azeri hadsereg tagjaival. Először közúton el kell menni az örmény fővárosba, Jerevánba, onnan Grúziába, és onnan Bakuba, Azerbajdzsán fővárosába. Innen megint hosszú autózás vár ránk oda, ahonnan elindultunk: a frontra, csak épp az azeri oldalon. Itt is teljes harckészültség fogad. Az örmény csapatok mindössze száz méterre vannak.
Harminc másodpercet kaptunk forgatni, körülnézni és lelépni. A tavasszal az örményektől elfoglalt magaslatról tisztán rálátni Talish romjaira.
Az azeri hadsereg az örményeket vádolja azzal, hogy tavasszal megszegték a tűzszünetet.
– A mi hadseregünk válaszolt, és visszaszorítottuk az ellenséget – nyilatkozta Valen Rabajov azeri ezredes. – A mi hadseregünk profi, hozzáértő és ütőképes. Ahogy a főparancsnok úr mondja, soha, egyetlen négyzetcent
Az ezt követő háborúban több mint huszonötezren haltak meg. ’94-ben az örmény katonai győzelmet tűzszünet követte, de az erőszak időről időre újra fellángol.
A határtól északra törtek ki a harcok tavaly áprilisban. A rend azóta helyreállt, de a helyzet törékeny. Az örmények beásták magukat , mintegy száz méterre az azeriektől, és a nap huszonnégy órájában járőröznek.
Az örmény önkéntesekkel megtámogatott hegyi-karabahi hadsereg felkészült egy esetleges azeri offenzívára.
– Az 1994-es tűzszünetet az ellenség rendszeresen megszegte – mondta az Euronews riporterének Szevak Sardaryan tüzérségi parancsnok. – Idén áprilisban is ők kezdték, nincs rá okuk, hogy miért ne kezdjék újra. Most már fel vagyunk készülve, ha megint megtörténik, komoly ellenállással találkoznak.
Talish romjai
Közel a frontvonalhoz található egy kis örmény falu, Talish. Tavasszal teljesen lerombolták. A lakosságot evakuálták. Három civil nem volt hajlandó elhagyni a falut, őket a helyiek szerint megölték.
Garik Ohanyan velünk tér vissza a falujába, megmutatni a háza romjait. Egy szomszédos faluban talált menedéket, az apósáéknál. Hozzájuk költözött az anyjával, a feleségével és az öt gyerekével. Nehezen élnek így, de félnek hazatérni.
– A másik fiam elesett a harcokban, emiatt kapok valamennyi nyugdíjat – mondja Garik anyja, Amalya. – Csakegy fiam maradt, neki öt gyereke van. Most mihez kezdünk? Nincs már házunk, nincs munkánk, és ráadásul itt kell maradnunk.
– Amióta először elmenekültünk a faluból 1992-ben, egészen mostanáig, mindig várható volt, hogy újra elkezdődik a háború. Lövések mindig voltak. Most már csak azt szeretnénk, ha valahogy sikerülne ezt békésen megoldani – jegyzi meg Garik.
Harckészültség a front azeri oldalán
Át akarunk menni a frontvonal túloldalára, Azerbajdzsánba. De ez közvetlen úton nem lehetséges. Hegyi-Karabah és Azerbajdzsán között a telekommunikációs vonalakat is elvágták.
Légvonalban nagyjából tizenöt kilométer van Talish falva és a Terter nevű régió között, ahol találkozónk van az azeri hadsereg tagjaival. Először közúton el kell menni az örmény fővárosba, Jerevánba, onnan Grúziába, és onnan Bakuba, Azerbajdzsán fővárosába. Innen megint hosszú autózás vár ránk oda, ahonnan elindultunk: a frontra, csak épp az azeri oldalon. Itt is teljes harckészültség fogad. Az örmény csapatok mindössze száz méterre vannak.
Harminc másodpercet kaptunk forgatni, körülnézni és lelépni. A tavasszal az örményektől elfoglalt magaslatról tisztán rálátni Talish romjaira.
Az azeri hadsereg az örményeket vádolja azzal, hogy tavasszal megszegték a tűzszünetet.
– A mi hadseregünk válaszolt, és visszaszorítottuk az ellenséget – nyilatkozta Valen Rabajov azeri ezredes. – A mi hadseregünk profi, hozzáértő és ütőképes. Ahogy a főparancsnok úr mondja, soha, egyetlen négyzetcent