"KINEK MONDJAM EL VETKEIMET"

Semmi sincs, csak fénytelen éj, csak szótlan bánat, hiú remény
Nincsen hûség, nincs szerelem, nincs simitó kéz nekem

Kinek mondjam el vétkeimet, és a megbocsátást kitõl kérjem?
Kinek mondjam el vétkeimet, Istenem?

Hideg az éj, de fényre vágyom, mint délre húzó fecskepár
Testem kihûlt álom csupán, de lelkem szunnyadó tûzmadár

Kinek mondjam el vétkeimet, és a megbocsátást kitõl kérjem?
Kinek mondjam el vétkeimet, Istenem?

Ne kínozz, hisz elótted állok põrén, bekötött szemekkel
Oh... Istenem mondd miért?

Könnyek nélkül sírok, a meg sem született gyermekemnek

Hogyan mondjam el vétkeimet, és a megbocsátást kitõl kérjem
Kinek mondjam el vétkeimet, a bûneimmel kell, hogy éljek
A megbocsátást kitõl kérjem?
Kinek mondjam el vétkeimet, Istenem?