00:0016 éves volt, amikor úgy döntött, hogy nem maradhat otthon.
00:04A hazafias hadseregben szolgáló egészségügyi segéd,
00:07Danuta Dvorakovsz kafedő nevén Léna csatlakozott az 1944-es Varsói felkeléshez,
00:13hogy a németek által megszállt lengyel főváros szabadságáért harcoljon.
00:19Berohontam a pincében, és azt mondtam, anya csatlakozom a felkeléshez.
00:23Ne aggódj, értem, vigyázzatok magatokra. Szia!
00:25És elmentem, hogy ne kelljen látnom anyám reakcióját, mert talán azt mondta volna,
00:30de Danuta, hogy teheted ezt? Mi csoda döntés?
00:35A Varsói felkelés idején a város lakossága sokat szenvedett.
00:38A tüzérségi és légi támadásokban nem csak katonák, hanem civilek is meghaltak.
00:45Úgy lőtték őket, mint a kacsákat, levadázták az embereket.
00:49Ezt nagyon nehezen viseltem, mert megértem, hogy a háború az háború,
00:53az egyik lő, a másik is lő, és harcolnak.
00:55De lelőni azokat a nőket, akik zapkánsát főznek,
00:58vagy a kútnál állnak egy vödörrel, hogy vizet merjenek.
01:06Az első szörnyű pillanat az volt, amikor egy fiatal férfi töltek meg közvetlenül előttem,
01:11egy férfit, akivel éppen úgy beszélgettem, ahogy most beszélgetünk.
01:15Egy kis pukkanás, és már nem volt többé, mondja Danuta,
01:17aki számára a lerombolt lakások látványa is igencsak fájdalmas volt.
01:22A zongorámat összetörték, amikor a zongora lezuhant, a fedél kinyílt,
01:26a billentyűk szabadon maradtak, úgy néztek ki, mint a hibás fogak,
01:30mert a zongora billentyűk kicsit lepattogzottak voltak.
01:34Ezt biztosan soha nem fogom elfelejteni, mondja a közel száz éves hölgy,
01:38aki ápolóként emberi tragédiák tanúja volt,
01:41de átélt rendkívüli bántorságról tanúskodó pillanatokat is.
01:51Egy fiatal kedves pár megkérte a papot, hogy adja össze őket.
01:56A pap azt mondta, várják ki a felkelés végét, de nem akartak várni,
02:00így hát én eljátszottam nekik a nászindulót a zongorán.
02:08Szóval eljátszottam nekik, a párt pedig más tapregel megölték.
02:14Az egyik legdrámaibb élmény a csatorna rendszeren átvezető út volt.
02:19Danuta azt mondja, térben vagy kúszva kellett haladni,
02:22a fejem a mennyezethez dörzsölődött,
02:24és ekközben meg kellett próbálni, nem pánikba esni.
02:28A varsói felkelés 63 napos harc után elbukott.
02:32Vajon a lengyelek hasonló helyzetben újra fegyvert ragadnának?
02:35Ez a reflex a természetünkből, a jellemünkből, a génjeinkből és a történelmünkből fakad.
02:42Veszekedhetek a szomszédommal akármennyit,
02:44de ha valami rossz történik az országomban,
02:47gyerünk haver!
02:48Ennyi, pontosan ennyi.
02:50Most is így lenne, mondja az egykori ápolónő.
Comments