Martin de Tours, aussi nommé Martin le Miséricordieux, né dans l'Empire romain, plus précisément à Savaria, dans la province romaine de Pannonie (actuelle Hongrie), en 316, et mort à Candes, en Gaule, le 8 novembre 397, est l'un des principaux saints de la chrétienté et le plus célèbre des évêques de Tours avec Grégoire de Tours. Sa vie est essentiellement connue par la Vita sancti Martini (Vie de saint Martin) écrite en 396-397 par Sulpice-Sévère, qui fut l'un de ses disciples. La dévotion à Martin se manifeste à travers une relique, le manteau ou la chape qu'il partage avec un pauvre. Dès le Ve siècle, le culte martinien donne lieu à un cycle hagiographique relatant ses faits et gestes.
Martin of Tours (Latin: Martinus Turonensis; 316/336 – 8 November 397) was the third bishop of Tours. He is the patron saint of many communities and organizations across Europe, including France's Third Republic. A native of Pannonia (present-day Hungary), he converted to Christianity at a young age. He served in the Roman cavalry in Gaul, but left military service prior to 361, when he became a disciple of Hilary of Poitiers, establishing the monastery at Ligugé. He was consecrated as Bishop of Caesarodunum (Tours) in 371. As bishop, he was active in the suppression of the remnants of Gallo-Roman religion.
The contemporary hagiographer Sulpicius Severus wrote a Life of St. Martin. He is best known for the account of his using his sword to cut his cloak in two, to give half to a beggar clad only in rags in winter. His shrine in Tours became an often-frequented stop for pilgrims on the road to Santiago de Compostela in Spain.
Tours-i Márton (latinul: Martinus Turonensis) egyházi nevén Tours-i Szent Márton (Savaria, 316 vagy 317 – Tours, 397. november 8.) Pannonia provinciában született püspök, Tours harmadik püspöke. Franciaország egyik legismertebb keresztény szentjévé vált, a Harmadik Francia Köztársaság védőszentjének hirdették, továbbá számos közösség és szervezet védőszentje lett Európában szerte. Életét egy kortárs hagiográfus, Sulpicius Severus jegyezte fel. Utazásairól szóló beszámolók némelyikét interpolálhatták életrajzába, hogy hitelesítsék kultuszának korai helyszíneit. Leginkább arról ismert, hogy kardjával kettévágta köpenyét, annak felét pedig egy rongyokba öltözött koldusnak adta a tél közepén. Tours-i szentélye a spanyolországi Santiago de Compostela felé vezető úton a zarándokok híres megállója lett. Kultusza a francia nacionalizmusban újjáéledt az 1870/1-es francia-porosz háború idején, és ennek következtében Franciaország védőszentjének tekintették a harmadik francia köztársaság idején.
