Lerch István - Demjén Ferenc - 1992 / BS '92.03.07
Ha most is várod még álmod szép ígéretét,
Várj, míg felkel majd a nap.
Ha látni sejtenéd, mi az éjben olvad szét,
Várj, míg felkel majd a nap.
Egy új nap mindig új reményt ígér,
A végtelen sötétjét tépve szét.
A félelem határt kap, mint a lét,
Te csak várj, míg felkel majd a nap
Ha meggyötört az éj, ha a múltad feldagadt,
Várj, míg felkel majd a nap.
Ha kell, hogy tiszta légy, mint gyermek önmagad,
Várj, míg felkel majd a nap.
Ha megzavar, hogy túl nyitott az éj,
A csillaggal telt végtelen túl mély,
Mint a bölcső, biztos gömbbe zár fény,
Te csak várj, míg felkel majd a nap,
Te csak várj, míg felkel majd a nap.
Sosem vagy egymagad, csak túl kicsinyke vagy,
Várj, míg felkel majd a nap.
Tudod nincs mennyország, de minden síron nő virág.
Várj, míg felkel majd a nap.
Ezért együtt leszünk, míg végtelen az éj.
Együtt míg a nap utoljára kél.
Együtt mondjuk annak ki még fél:
Te csak várj, míg felkel majd a nap,
Te csak várj, míg felkel majd a nap.
Comments