A bionikus végtagokat feltaláló Hugh Herr amerikai mérnök, biofizikus nyerte el a spanyol Nobel-díjként emlegetett Asztúria hercegnője-díjat tudományos kutatás és technológia kategóriában.
A Massachusettsi Műszaki Egyetem (MIT) 52 éves kutatója nem véletlenül választotta ezt a pályát. Az általa kifejlesztett eszközöket saját maga is használja.
17 éves korában egy hegymászó túrán eltévedt a -29 Celsius-fokos hidegben, és olyan súlyos fagyási sérüléseket szenvedett, hogy lábait térdtől lefelé amputálni kellett. Azért kezdett bionikával foglalkozni, mert a baleset után szembesült azzal, hogy a protézisek és a művégtagok mennyire kezdetlegesek.
Az Euronews riportere, Chris Cummins az oviedói díjátadón beszélgetett a mérnök-tudóssal.
– Nos, hagyományos technológiával próbáltak segíteni rajtam. 1982-t írunk. Elborzadtam. Azt kérdeztem magamban, ez igaz? A szerkezetek fából és gumiból készültek. Hol voltak még akkor a számítógépek, az érzékelők! Nem létezett még izommozgatással történő vezérlés. Azt gondoltam, hogy ez csak egy vicc. Biztos létezik valamilyen megoldás. Ez volt a kezdeti ösztönzés. Először is saját magamnak akartam lábakat tervezni, hogy visszatérhessek kedvenc sportomhoz, a sziklamászáshoz.
– De volt ehhez valamilyen előképzettsége?
– A középiskolában a tudományos tárgyak helyett inkább a szakképzés felé fordultam, így aztán a fával és a fémmel is megtanultam bánni. Elmentem egy műhelybe, ahol addig vagdostam meg reszeltem, hogy hamarosan visszatérhettem a sziklamászáshoz, és egyszer csak azon kaptam magam, hogy már ügyesebb vagyok, mint a balesetem előtt, vagyis már jobban ment a mászás a művégtagokkal, mint korábban az igazi lábakkal. Ekkor képzeltem el először a fogyatékosságok nélküli világot. Mi lenne, ha azt, ami nálam működik, ki lehetne terjeszteni az egész emberiségre? Különféle új technológiák kifejlesztésével segíthetnénk a vakokon, az elkeseredett fogyatékos embereken, a bénákon, mindenkin.
– Ami a bionikus lábait illeti, már ha használhatom ezt a Steve Austin-analógiát…
– Hogyne, természetesen. A bionikus jó szó.
– Rendben. Hogyan jutottunk el idáig, és kérem, magyarázza el, miként működnek.
– Bionikus végtagjaim vannak. Fantasztikusan jók. Mindegyikben három számítógép van. Kis chipek ezek. Szóval három kompjúterről beszélünk. 12 szenzor érzékeli a pozíciókat, a gyorsulást, a sebességet, a hőmérsékletet, az erőt. A döntések algoritmusokon alapulnak, ezek kontrollálják az izommozgatással történő vezérlést. Valójában ezek mozgatják a lábaimat, amelyek elektromos árammal működnek. Itt van az akkumulátor, amelyet minden este fel kell tölteni. Csodálatosak! Normalizálják a séta sebességét, az energetikát, a váz- és izomrendszerre ható erőket. Figyelemre méltó, nem?
Discover hughherr TEDTalks the well deserved 2016 Technical & Scientific Research Princess of Asturias Award fpa https://t.co/i7FvajiYMq— Belén Viloria (Belen_Viloria) 20 octobre 2016
Be the first to comment