A Schiaparelli nyomában: miért nem működött a mars-rover
- 8 years ago
Izgalmas fordulatokban volt gazdag az elmúlt pár napban az ExoMars misszió, miután a keringő és a leszállóegység szétvált, majd a Schiaparelliről elnevezett rover landolt a Marson.
Az ExoMarsot 2016 márciusában lőtték fel a kazahsztáni Bajkonurból, azzal a küldetéssel, hogy a Mars atmoszférájában metán gázok után kutasson. A proton rakéta egy leszálló és egy keringő egységet is szállított, ami képeket küld a Marsról és vizsgálja az atmoszféra sűrűségét. Óriási öröm volt, amikor célba ért és munkába állt. A Marsrover, a Schiaparelli landolása azonban, kevésbé volt szerencsés. Ez az Európai Űrkutatás büszkesége, amivel azt is meg akarja mutatni Európa, hogy képes megállni a helyét a Marson és egyedülálló felfedezéseket tenni. A vörös bolygón azonban máshogyan alakultak a dolgok. Nem úgy, ahogyan eltervezték. Az első jelek még jók voltak, aztán viszonylag hamar egyszerűen eltűnt a leszállóegység. Nem lehetett kapcsolatba lépni vele.
Másnap kicsit tisztult a kép. Kiderült, hogy a Schiaparelli rendben leereszkedett, aztán a bolygó felszíne közelében azonban valami elromlott. Egyelőre nem tudni, hogy az ejtőernyő, a pajzs, vagy a szoftver hibásodott meg, de egy vizsgálat majd kimutatja, hogy miért nem tudott rendesen landolni.
Tehát a Schiaparelli a Marson van, de nem ott ért felszínt, ahol tervezték. Andrea Accomazzo, az üzemeltetési csapat tagja szerint az út nagyon nagy részét látni lehet, a fellövéstől, egészen az ejtőernyős ereszkedésig. Egyedül azután nem lehet nyomon követni, hogy mi történt, miután kinyílt az ejtőernyő, és beindultak a leszálláshoz a fékező egységek. Ezt kell rekonstruálni. Vannak ugyanakkor adatok és jelenleg ezekből próbálnak következtetéseket levonni, hogy tisztább legyen a kép.
Accomazzo szerint az biztos, hogy ez egy jó teszt volt arra, hogy kifejlesszenek egy a technológiát, amelynek segítségével a következő Mars missziókat elő tudják készíteni. Azt pedig még nem tudni, hogy maga a technológia bukott meg, vagy csak rosszul használták a rendelkezésünkre álló eszközöket, és esetleg a számítógépes irányítás közben csúszott félre a landolás.
-A Földön a metánt az élethez kötik, és mivel ennek a gáznak a nyomait felfedezték a Marson, rögtön adódik a kérdés, hogy lehet-e élet a vörös bolygón?
Nicolas Thomas szerint tudjuk, hogy vannak vulkáni mechanizmusok, amelyek metán termelésre is alkalmasak, és ebben az esetben biztosan nem az élet nyomai miatt keletkezik a gáz. Olyan esetek is vannak, hogy a jégbe zárva találnak metánt, aminek szintén nincsen köze a mostani élethez.
Ann Carine Vandaele a NOMAD megfigyelőegység kifejlesztője szerint nagyon változó módon lehet mérni a metán nyomát a Marson. Vannak akik a mars egyenlítője környékén mérnek több metánt, mások pedig a bolygó pólusain találtak nagy mennyiségben. Ez a legnagyobb gond a méréssel. Nem tudni, hogy miért találni bizonyos helyeken, bizonyos időközönként többet a Marson.
A NOMAD-on dolgozó Manish Patel szerint a metánra mindenki felkapja a fejét, ez megfog
Az ExoMarsot 2016 márciusában lőtték fel a kazahsztáni Bajkonurból, azzal a küldetéssel, hogy a Mars atmoszférájában metán gázok után kutasson. A proton rakéta egy leszálló és egy keringő egységet is szállított, ami képeket küld a Marsról és vizsgálja az atmoszféra sűrűségét. Óriási öröm volt, amikor célba ért és munkába állt. A Marsrover, a Schiaparelli landolása azonban, kevésbé volt szerencsés. Ez az Európai Űrkutatás büszkesége, amivel azt is meg akarja mutatni Európa, hogy képes megállni a helyét a Marson és egyedülálló felfedezéseket tenni. A vörös bolygón azonban máshogyan alakultak a dolgok. Nem úgy, ahogyan eltervezték. Az első jelek még jók voltak, aztán viszonylag hamar egyszerűen eltűnt a leszállóegység. Nem lehetett kapcsolatba lépni vele.
Másnap kicsit tisztult a kép. Kiderült, hogy a Schiaparelli rendben leereszkedett, aztán a bolygó felszíne közelében azonban valami elromlott. Egyelőre nem tudni, hogy az ejtőernyő, a pajzs, vagy a szoftver hibásodott meg, de egy vizsgálat majd kimutatja, hogy miért nem tudott rendesen landolni.
Tehát a Schiaparelli a Marson van, de nem ott ért felszínt, ahol tervezték. Andrea Accomazzo, az üzemeltetési csapat tagja szerint az út nagyon nagy részét látni lehet, a fellövéstől, egészen az ejtőernyős ereszkedésig. Egyedül azután nem lehet nyomon követni, hogy mi történt, miután kinyílt az ejtőernyő, és beindultak a leszálláshoz a fékező egységek. Ezt kell rekonstruálni. Vannak ugyanakkor adatok és jelenleg ezekből próbálnak következtetéseket levonni, hogy tisztább legyen a kép.
Accomazzo szerint az biztos, hogy ez egy jó teszt volt arra, hogy kifejlesszenek egy a technológiát, amelynek segítségével a következő Mars missziókat elő tudják készíteni. Azt pedig még nem tudni, hogy maga a technológia bukott meg, vagy csak rosszul használták a rendelkezésünkre álló eszközöket, és esetleg a számítógépes irányítás közben csúszott félre a landolás.
-A Földön a metánt az élethez kötik, és mivel ennek a gáznak a nyomait felfedezték a Marson, rögtön adódik a kérdés, hogy lehet-e élet a vörös bolygón?
Nicolas Thomas szerint tudjuk, hogy vannak vulkáni mechanizmusok, amelyek metán termelésre is alkalmasak, és ebben az esetben biztosan nem az élet nyomai miatt keletkezik a gáz. Olyan esetek is vannak, hogy a jégbe zárva találnak metánt, aminek szintén nincsen köze a mostani élethez.
Ann Carine Vandaele a NOMAD megfigyelőegység kifejlesztője szerint nagyon változó módon lehet mérni a metán nyomát a Marson. Vannak akik a mars egyenlítője környékén mérnek több metánt, mások pedig a bolygó pólusain találtak nagy mennyiségben. Ez a legnagyobb gond a méréssel. Nem tudni, hogy miért találni bizonyos helyeken, bizonyos időközönként többet a Marson.
A NOMAD-on dolgozó Manish Patel szerint a metánra mindenki felkapja a fejét, ez megfog