Az idő elmúlik, begyógyul minden seb, a kínnál mégis sokkal édesebb a vágy: várni rád! A csók most is itt ég bennem, mint a tűz, lángra gyújt és folyton űz hozzád, mindig tovább...
Várj, had érezzem még, hogy a csók, mely oly forrón ég az ajkadon táncol és elolvad könnyedén! Ne kérd, hogy felejtsük el, ami volt, mert nem hiszem el, hogy mindez csak álom, s most vége... ébredni kell.
Most jó, míg átölelsz és rám figyelsz, hogy újra százszor mondjam el neked, amit érzek. Mert a csók most is itt ég bennem, mint a tűz, lángra gyújt és folyton űz hozzád, mindig tovább.
Be the first to comment